2014. augusztus 13., szerda

Információ!

Sziasztok! Már ha egyáltalán van itt valaki. Sajnálom ezt az egészet, hogy soha nincs rész. Se ihletem, se erőm írni. Gondolkoztam és meghoztam egy döntést. Egyenlőre ezt a blogot felfüggesztem. Úgy vélem így nincs értelme. Van egy másik blogom, azt nem szeretném befejezetlenül hagyni, küzdök érte hogy havonta legalább valamit kirakjak. Így amint azt befejeztem és ezt a történetet tudom folytatni (vagy esetleg véletlen sikerül megírni előre) azon nyomban újult erővel indítom el a munkásságomat ezen az oldalon. Kérlek ne haragudjatok, tényleg nem így akartam de rengetek befolyásoló tényező szólt közbe amit nem láttam előre.
További kellemes nyári szünetet (ami még meg van belőle)
Tényleg sajnálom!
Remélem majd vissza térek ide is!
Addig olvassátok a másik blogomat.

Puszi: Do Durville

2014. július 19., szombat

4. Fejezet

Sziasztok! Jelentem MÉG úgy ahogy élek! Nem fogom felsorolni a sok hülye mentséget, de legyen annyi elég, hogy most minden össze jött! Itt az új rész! Köszönöm a komit :) Uh, majd elfelejtettem két fontos dolgot. Egyik: mától a blogger nevem: Do Durville. Erre a módosításra azért volt szükség, mert YouTube csatornámon is ezen a néven vagyok elérhető vagy ha máshová regisztrálok, meg úgy gondolom ennyit meg ér az első történetem, hogy a lány nevét használjam. :) Másik közlendőm pedig az lenne, hogy elkészítettem a történet videóját. Kérlek nézzétek meg!Think Winnie the Pooh!
Helyesírási hibákért bocsi!
Jó olvasást!
Puszi:

Do Durville

4.Fejezet



Az ajtóban állok, s nyomom a csengőt, jelzés kép, hogy megérkeztem. Remélem nem szúrja ki, hogy van valami bajom, bár nincs olyan szerencsém. Túl jól ismer, s túl sok árulkodó jel van rá. Vegyük például a pólómat, meg a nyúzott, megviselt arcomat. Akárhogyan próbálhatnám eltüntetni nem menne, hisz nem vagyok varázsló. Liam hatalmas erővel és mosollyal vágja ki az ajtót. Kis híján szívbajt kapok.
- Szia Lottie! Mi a baj?
- Szia Liam! Miből gondolod, hogy barmi bajom van?- teszem a hülyét.
- Lottie! Egy a pólód eléggé szókimondó, ki vagy sminkelve, ami nem igazán jellemző. A reggeli „hagyj már álmos vagyok még” fejed sem a megszokott. Szóval?
- Ajh, hagyj már! Nincs semmi bajom. Mindössze ehhez a pólóhoz voltam legközelebb, sminkelni volt kedvem és az arcom azért ilyen, mert sokat gondolkodtam éjszaka, de ennél kevesebbet aludtam.
- Jól van!- adja fel és megölel, amire felszisszenek.
- Baj van?
- James, nincs! Csak beállt az oldalam.- tudja, hogy most kell abba hagynia a kérdezést, mert már pipa vagyok.
Csak akkor szólítom így ha már a tűrő határom végét súrolja. Ritka eset, hogy ezt a szintet elérem, eddig maximum kétszer látott így.
- Hát jól van! Na gyere be! Kérsz kakaót?
- Igen, köszi.- mosolygok rá kedvesen, amin magam is meglepődöm.- Mit fogunk ma csinálni?- próbálom elindítani a beszélgetést.
- Még nem tudom... majd valamit.
- Nem tudod vagy nem akarod elmondani?
- Ajh... lebuktam, amúgy is-is. De biztosra mehetsz, mire megisszuk a műalkotásomat tudni fogom a napirendet.- kacsint rám.
- Mertem is remélni Payne!- hangom játékos gúnnyal cseng.
- Addig is mesélj valamit!
- Mit szeretnél hallani Tigris? Jut eszembe, szerdán amikor nem voltál Luke rám mosolygott majd kacsintott. És én teljesen kész voltam ettől, de vissza szálltam. Biztos félre értettem valamit vagy Jenifer jött mögöttem.- forgatom meg a szemem.
Amúgy Luke Hemmings a teljes neve az előbb említett srácnak, de gyakran halljuk a Hemmo becenév használatát rá. Nem mondom, nagyon cuki és illik is rá. Igéző tengerkék szemek, melyek szinte világítanak- varázslatos. Haja sötét szőke, amely rakoncátlanul pihen gyerekes, de még is vonzó fején. Igen, teljesen eltereli a figyelmemet. Sajnos- bár lehet nem akkora baj. Nem az osztálytársunk, csupán évfolyam.
- Halihó, itt vagy?- lengeti meg előttem Liam a kezeit, evvel megakadályozva, azt hogy belemerüljek még jobban az ábrándozásba.
- Aham, bocsi... csak tudod...ahh... szenvedek.- és eszembe jut a tegnap, rögtön elkomorodom.
- Baj van?... Nem szóltam! Ha akar valamit majd oda megy hozzád, legfeljebb elkergetem. Ha meg nem magára vessen. De ne feledd utána és érte nem érdemes sírni!
- Na azt próbáld meg Liam! Igenis Mr. Bölcs Apuci!- szalutálok.
- Hé! Na igyuk meg aztán indulunk is!
- Oké. Hová?
- Mindent megtudsz a maga idejében.- kacsint rám.- Addig is gondolkodj Micimackó!
- Oh, hogy az a...
Csendben elfogyasztjuk, majd indulunk is, míg meg van a belső fűtő anyag. Kint csípős hideg van, de mi mást is várna az ember Angliától Január végén. Kicsit összébb húzom magamon a kabátomat. Szitkozódom magamban, miért is vagyok olyan hülye, hogy sapka és kesztyű nélkül jövök el otthonról, aztán rájövök, hogy nagy eséllyel a sietős távozásom az oka, hogy ilyen lényeges dolgot elfelejtek.
- Fázol? Amúgy ugye van kesztyűd?
- Igen, fázom egy picit. Ami azt illeti nincs és sapim se.
- Oh, hát akkor gyors vissza fordulunk és adok.
- Köszönöm.- mosolygok rá hallásan és megölelem.
Még jó, hogy csak két házat hagytuk magunk mögött, így hamar vissza értünk a meleg házba. Liam rögtön a szekrénybe veti magát és kutakodik. Egy győztes felkiáltás után lefejeli a nyitott ajtót, s fejét fogva át nyújt nekem egy szürke sapit és egy sötét színű kesztyűt.
- Köszi. Na gyere ide te ügyes majom!- teszi amit kérek és kap egy „gyógyulj” puszit. Újra nekivágunk a számomra ismeretlen útnak...

2014. június 30., hétfő

Rossz hír

Sziasztok! Sajnálatos módon nem tudok résszel jönni jelenleg, mert a laptopom biosz hibás vagy más gondja van. Igyekszem orvosolni a próblémát, hogy az írásos mappámat megszerezzem. Addig is türelmeteket kérem! Megértést köszönöm!
Helyesírási hibákért bocsánat, telefonról vagyok.
Puszi: ~1DodoPayne

2014. június 13., péntek

3. Fejezet

Sziasztok! Meg jöttem! :) Avval kezdeném, hogy nagyon- nagyon köszönöm a komikat! :) Nagyon tudok nekik örülni. :) Remélem ehhez a részhez is jönni fog :)
Nincs mit hozzá fűznőm igazán. Remélem tetszeni fog! :)

Jó olvasást!
Komizzatok!
Puszi:
~1DodoPayne




3. Fejezet




G
yalog nagyjából tizenöt- húsz perc az út. Pont elég arra, hogy a friss levegőn felébredjek.
- Mit csinálsz ma?- kérdezi Liam elgondolkozva.
- Haza megyek és aztán valamit, nem tudom, korán van még! Amúgy miért? 
- Csak úgy kérdeztem. Hétvégén elmegyünk majd moziba vagy valahová?
- Persze, amúgy se szeretnék otthon lenni!
- Oké, akkor ezt megbeszéltük! Mi az első óránk?
- Tőlem kérdezed, mikor még félig alszom?! Egyáltalán milyen nap van? Amúgy meg fizika!
- És ezt ilyen bonyolultsággal kellet elmondanod?!
- Igen, mert beszélhetnékem van!



Unalmasan telik el az a hét óra. Csodás, hogy pénteken ennyi óránk van. Ráadásul nem is a jobb fajta tantárgyak. Dupla kémia, dupla fizika, stb. Nagyon szar! Mára ,ár befejeztük, juhú! Li haza kísér, majd megy tovább. Belépek a házba. Apu még nincs itthon, perfect! Kezdek aggódni, félni! Felmegyek a szobámba, lepakolok, aztán vissza battyogok a konyhába, hogy készítsek valami ebédhez hasonlót. Anyu vásárolt spagettinek valót, szóval az lesz a hamim. Vissza megyek átöltözni- ugyanis elfelejtettem- itthoni ruhába, ami egy cicanaci és egy fehér póló, amit még a haverommal firkáltunk össze. Lemegyek, s kezdem is az étel elkészítését. Bő húsz perc után nyerek és a kajám kész, pluszban ehető is. Olyan öt fele kattan a zár. Abban reménykedem, hogy anyu jött meg, de sajnos csalódnom kell. Gyors elkezdek gondolkodni, hogyan is jussak el a szobámig, úgy hogy apa ne vegyen észre. Most is seggrészeg- mint az esetek 60%-ban- szóval nem szeretnék vele találkozni. 
- Lottie itthon vagy?- jön be a konyhába, evvel a választ is megkapja.
- Mit lehet enni?- kérdezi, s kocsma stílusba levetődik az egyik székre.
- Amit találsz!- vetem óda szavaimat érdektelenül.
- Na ide figyelj, te velem így nem beszélhetsz! Adj valamit enni, te haszontalan ribanc!
A torkomba érzem, hogy elkezd keletkezni az a bizonyos gombóc. Most őszintén mondjátok meg, ilyen egy apa? Hát szerintem nagyon nem. Teszem amit kér és lerakom elé a főztömet. 
- Na mesélj csak, hol is jártál te tegnap?
- Ahhoz semmi közöd!- sziszegem a fogaim közt alig hallhatóan.
- Na ezt nem!- lesz agresszívabb. 
Az asztalt felborítja, evvel együtt borul a szék is. Szemem bepárásodik és szipogni kezdek. 
- Baszd meg te kurva, ne bőgjél!- üvölt, mint valami neander-völgyi elmegzavarodott.
Bárcsak ennyit tenne! Látja, hogy nem teszek eleget kérésének, így behúz egyet nekem. Ütlegelésemet tovább folytatja, én pedig védekezni sem tudok. Pár perc múlva megunja...
- Na takarodj fel a szobádba te szajha! És ezt el ne merd mondani bárkinek is, mert akkor neked annyi!
Gyors felrohanok, mielőtt meggondolná magát és bezárkózom. A legtávolabbi sarokba húzódok és a könnyeim hullnak továbbra is. Nagy nehezen erőt veszek magamon és a tükörhöz sétálok. Nem kellet volna! A sajgó bal szemem lila monoklis, szám széle éppen hogy csak felszakadt és sápadt vagyok. Valószínű sokkot kaptam. De gondolom nem csodáljátok. Össze törtem, tudom, hogy apám nem normális, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyenre képes, főleg a saját lányával. Mára ennyi elég is lesz. Levetkőzöm és beállok a zuhany alá. Ahogyan a forró víz érintkezik a bőrömmel érzékenyé válik, csíp. A problémás területre vezetem tekintetemet és a jobb oldalamon, a vesém felett egy hatalmas lila folt van némi véraláfutással. Hozzá érek, de rögtön elkapom onnét a kezem, hihetetlenül fáj, eddig fel sem tűnt, hogy ott is megütött. Megoldom a fürdést és a sajgó testemmel bevánszorgok az ágyba. Próbálok elaludni, de nem tudok, nem merek. Attól rettegek, ha elalszom betöri az ajtót és agyon ver, leszúr, megöl. Zaklatott állapotban hánykódom az egyébkén nyugalmat adó fekhelyen. Szorosan ölelem magamhoz a macimat. Most mondhatjátok, hogy ciki, gyerekes dolog, hogy tizenöt évesen macival alszom. Nem érdekel! Ő az aki mindig ott van velem, bizalmat, védelmet sugalmaz. Az első karácsonyomra kaptam még a dédimtől. Azóta meg van, nélküle nem tudok aludni!


Az idő hajnali egy felé jár, felriadok. Elaludtam, nagy nehezen, de valami rémeset álmodtam. Meg próbálom a vissza alvást több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Fél álomban vagyok amikor is a telefonom jelzi, hogy ideje kelni. Tudnám miért állítottam be csörgőre... Oh megvan! Liam-mel megbeszéltük, hogy reggel tíztől csak az övé vagyok. Igen, furcsán hangzik, de ne gondoljatok rosszra! Csupán baráti kapcsolatban állunk egymással, s ezt a kijelentését értsétek úgy, hogy együtt hülyülünk, mint két haver. Ez az első alkalom, hogy nincs hozzá kedvem. Erőt veszek magom és megpróbálok felülni, azonban eléggé csekély energiám van, ezért vissza is zuhanok fekvő helyzetbe. Nem olyan vagyok aki feladja a dolgokat, megpróbálom még egyszer, sikerül. Szekrényemhez lépek, majd rá jövök nem tudom milyen idő van oda kint. Elhúzom függönyömet, ablakot kinyitom és óvatosan kihajolok rajta. A hideg levegő csípi fedetlen bőrömet, ezért amilyen gyorsan kinyitottam, olyan gyorsan be is csuktam. Vissza megyek a ruháimhoz és válogatni kezdek. Kiveszek egy sötét farmert, egy szürke pólót, egy vastagabb kardigánt és felveszem őket.

 Az öltözés lassabban megy, mert a foltomat vizsgálgatom, csúnyább, s jobban is fáj mint tegnap. Amint végzek a fürdőbe megyek. Rémes látvány fogad. Arcom még mindig nem az eredeti színében van, a szemem alatt vörös és a monoklim is meg van, csak durvább. Minden maradt úgy és nem csak álom volt ez az egész. Megfordult párszol a fejemben. A fiókba nyúlok és előveszem a dolgokat. Először mesterséges színt csinálok az arcomra alapozó segítségével. A lila foltot is próbálom a lehető legjobb módon elfedni. A szemceruzáért nyúlok, s kihúzom vele a szemem. Némi szemfesték és egy élénkebb színű rúzs. Majdhogynem teljesen sikerül az eltüntető hadművelet. Félve indulok le, aztán ráébredek, hogy dolgozni vannak. Vagyis anyu biztosan. Küldök egy SMS-t neki, miszerint elmentem Liam-hez...

2014. június 6., péntek

2. Fejezet

Sziasztok! Tudom rohadjak meg alig kezdtem el a blogot, de már 2-3 hetes kihagyás! Az igazság az, hogy kibaszott lusta voltam! Sajnálom! De most itt is vagyok a második fejezettel! :) Hagyhatnátok komit, vagy valamit légyszi! :)
Jó olvasást!
Komizzatok!
Puszi:
~1DodoPayne




2. Fejezet



I
deges lettem, ahogyan a hajamból próbálom kiszedni a liszt maradványokat.
- Liam kinyírlak!- üvöltöm kifelé a fürdőből.
A hajam olyan durván összeragadt, hogy nem bírom kiszedni belőle a kezem, nagyon ijesztő. Más nem jut az eszembe így- a még szabad kezemmel- kinyúlok a törölközőért, s magam köré csavarom.

- Liam húzd be a seggedet és segíts!- lesz a hangom egyre ingerültebb és némi kétségbeesés is cseng benne.
- Mi történt Micimackóm, hogy pici lelked ennyire ideges?- kuncogva tér be.
- Nem látod, hogy a hajamba szorult a kezem?! Segíts kimosni belőle!
- Jó- jó seg... upsz! Anyu gyere fel a fürdőbe, kérlek!- ordítja az utolsó mondatot.
- Liam mi történt?- próbálom higgadtsággal kérdezni. 
- Hát az a helyzet, hogy beléd ragadtam.
- Na mi a gond?- jön a megmentő Karen-em.
- A liszt becsomósodott a hajamba és amikor szerettem volna kimosni beleragadtam, megkértem Liamet, hogy segítsen erre ő is belém ragadt. Kérlek segíts, csak az ollót ne hozd!
- Jó, nyugi gyerekek! Menjetek a szobába, egy perc és jövök!- elindulunk a szobába.
- Auch Li ez fáj! Lassíts! És engedd lejjebb a kezed vagy valami!
- Oké- oké, bocsi!
Sikeresen leülünk az ágyra és Karen 2 percen belül meg is érkezik egy hajszárítóval.
- Na most gyerekek, igaz hogy felneveltem két lányt meg egy fiút, de ilyennel még nem volt dolgom, szóval nem tudom mit tegyek, de hirtelen ez jutott eszembe. Maximum játszunk egy kis fodrászosat. Na a teendőtök annyi, hogy Lottie megszárítod a hajad, s kifésülőd. Ha továbbra is fenn áll ez a gubanc probléma szóljatok Ruth-nak! Na megyek, mert a pizza leég!
- Oké! Köszi Karen!
„Elugrálunk” az ágyon a konnektorig és belehelyezem az elektromos készüléket. Olyan 10-15 perc szenvedés után sikert aratok, de csak annyira, hogy Liam nincs bennem és a saját kezem is kiszabadul, de a csomó megmarad. 
- Na mivel megszabadultál tőlem mehetsz fürdeni, hogy annyival előrébb legyünk! De előtte rázd ki a hajadból a lisztet, csak egy jó tanács.- kacsintok rá.
Míg be megy, addig én a hajammal szerencsétlenkedek. Nagy küzdelmek árán sikerül kiszednem, juhú! Az öröm csak két percig tart, aztán fázni kezdek. Ahhhj, a francba csak én lehetek ekkora szerencsétlen, hogy a pizsimet bent hagyom a fürdőbe. Még jó, hogy a fiúk gyorsabbak a lányoknál... Türelmesen várni kezdek. Mondom én, hogy a fiúk gyorsabbak pár perc múlva ki is jön. Van olyan cuki és kihozza a cuccomat. Jellegzetes arckifejezéssel adja át. Tudjátok az a „ Ajh mit csinálnál nélkülem”fej. 
- Köszi!- kap egy puszit és vissza megyek a fürdőbe.
Igen, valóban értelmes dolog volt ez. De hát mi ilyenek vagyunk, javíthatatlanok. Gyors felöltözöm, s már megyünk is le pizzázni. Éhes vagyok!
- Geoff?- teszem fel a kérdést, mikor a hiányos asztalt észreveszem.
- Későestig bent kell maradnia.
- Ohh, értem.- helyet foglalok az egyik széken. 
A pizzák nagyon finomak...
- Na Liam tanulunk még vagy csinálunk valami mást?- faggatom a vacsi után.
- Mindkettő! Tanulunk még egy keveset aztán csinálunk valamit, ha lesz még hozzá kedvünk.
- Oké. Mivel kezdjük, folytatjuk? 
- Irodalom. 
Felmegyünk a szobájába és neki látunk a dolgoknak.


Reggel vagyis azt hiszem akkor arra ébredek, hogy sajog a gerincem és valami hihetetlen pózban vagyok. A lában félig az asztalon van- tudnám, hogy került oda- a fejem lelóg a székről. Kényelmetlen egy elhelyezkedés. A lehető legfurcsább módon kelek fel. Mert, miért is ne úgy csinálom, hogy ezt a helyzetet megtartom csak megfordulok kezemre támaszkodva a fóka mozgást alkalmazva elindulok míg nem a szőnyegen fekszem kiterülve, mint egy béka. Szerintem olyan 5 fele járhat az idő, mert eléggé azt veszem le, hogy kint sötét van. Meglehet, hogy csak le van húzva a redőny?! Mindenesetre korán van! A gondolkodás kimerítő, így vissza alszom.



- Lo, Micimackóm, ébredj!
- He'? Hagyá' má' !
- Kelj fel suli van, sajnos!
- Tigris, hagy még öt percet!
- Hát hogyne Lottie, majd mindjárt! Na kelj!
- Jó-jó csak hagyj! Addig csinálj valami reggelit, kérlek!
- Oké.
Felöltözöm a kiválasztott ruhámba, ami egy csőnaci, egy fehér felső amin szöveg van, s a magassarkúmat. 

Lemegyek és vár rám egy szendvics. Áldom érte Liamet. 
- Köszi Li!
- Nincs mit!
Befalom és indulunk is a suliba.

2014. május 10., szombat

1. Fejezet

Jó olvasást! Élvezzétek! Komizzatok! Használjatok vélemény gombokat!
Puszi:
~1DodoPayne



1. Fejezet

...- J

enifer senkit az égvilágon nem érdekel az ami elhagyja a te mocskos szádat, fújj ki tudja ki, mi járt benne, gusztustalan! Jah helyesbìtek a talpnyalóidat érdekli. Csak úgy mellékesen van neked igaz barátod? Nem kell a válaszod, egyértemű. Na huzzd arrébb a vakolatos kèped dolgom van!
Egy átlagos nap kezdete, mint álltalában mindig. Jenifer egy szemèt lány. Soha se bírtuk egymást. Folyton az zavarj, hogy Liam-mel nem igazán szoktunk külön utakon járni. Na meg az alakom ès a kinézetem. Vékony vagyok-talán tulságosan is- meg állìtólag szèp is. Hát hogyne! Liam ma sajnos nem jön be mert dokihoz megy. Majd végig SMS-zük a napot. Ez nálunk alap, ha valamelyikünk nem tud bemmeni akkor így társalgunk. Délután megyek hozzá tanulni. Nagy irodalom doga lesz csütörtökön szoval nem árt ha kèszülünk. Na meg nekem a kémia uhh...- ugyan is abból is témazáró. Na ma is hajnalig tanulás lesz, vagy mégsem? Liam-től fogunk indulni reggel, mert ott alszom náluk. Angol irodalommal keztünk az egyik kedvenc órám... Liam nélkül unalmas az egèsz élet. Mindenki azt hiszi, hogy félénk visszahúzódó, de nem... Nagyon nem! Olyan hülyeségeket le tud vágni hogy az valami hihetetlen. Na meg a levelézeseink és a játékaink uhhh... Ezért már kaptam szaktanárit....
...
Szerencsère 5 óránk volt így nem kellet sokat szenvedtem. Szó szerint rohantam, a magassarkum csak úgy vízhangzott. Igen magassarkut hordok, de mert alacsony vagyok, 165 cm. Amúgy inkább sportcipőt hordok, ha tehezem...
Haza rohanok ebèdelni. Amint végzek vele bepakolom a holnapi cuccom, ruha, pizsi tankönyvek a mai tananyagot tartalmazó súlyokat pedig ki se veszem. Letusolok, átöltözöm egy kényelmesebb szerlésbe és cipőbe. Lerobogok, mielött itthon találna valaki is. Liam egy útcával feljebb lakik,szóval gyorsan oda érek hozzá. Gondolom innentől az is egyértelmű, hogy mindig együtt megyünk suliba. 2 perc múlva csöngetek és várom, hogy valaki beengedjen a második otthonomba. Valójában simán bemehetnék, mert engedèlyem van rá, csak hát még se illendő. Liam nyit ajtót hatalmas mosollyal és megölel.
- Szia Lo! Mizu?
- Szió Macikàm! Ne is kérdezd! Àllatkert, de jó nagy! De ezt tudod, hìszen meséltem. Kérlek mennyünk be, mert jégcsap leszek!
- Bocsi! Kárpotlás forrócsoki?! Pakolj le és gyere a konyhába!
- Oké! Dokinál mi volt? Azt mondtad nem SMS téma! Jó, rossz?
- Nyugi! Annyit mondtak, hogy nem lehet semmit tudni, de biztosan megmaradok! -nevet fel.
- Mertem is remélni! Először tanulunk?
- Először forrócsikzunk aztán tanulunk! - nevet.
- Ajhh. Ne fárassz már!- kocolom össze kivasalt haját.
- Na szóval így?! Hát oké!- teszi le a bögréket.
Ohhh a francba! Most menekülhetek, remek!
Szaladni kezdek, de hiába. Csipőmnél fogva elkap magához huzz és megindul velem a kanapé felé... Ajhh... Most jön az hogy addig kínoz míg a nevét nem ordítom... Azoknak a szavak társaságában, hogy "Hagyj már! Fáj már! Auch ennyit nevetni! Kérlek!" Ezután vagyok szabad. Mérgessen ránézek és eljátszom, hogy megsértődtem. Kapok egy puszit és egy "Bocsi"-t kis kutya szemekkel. Ezt kővetően neki látunk a tanulásnak- persze a forró italunkat nem hagyhatjuk el- a mai órai anyaggal kezdünk, s leckével. Unalmas, de hát amit meg kell csimálni, azt meg kell! Evvel végezve fellélegeztem, de fájjó szívvel tudatosul bennem, hogy most a kémia jön. Liam jobban eltudja mondani a tananyagot, mint a tanárunk. Neki köszönhető, hogy 3-as vagyok. Ha nem lenne engem meghúznának. Ám neki nem elég a 3-as számomra, szóval annyit kell tanulnom hogy 4-es legyek mert külömben büntit kapok tőle. Irodalmoztunk még negyed órát aztán Karen haza ért, így avval voltunk, hogy jár egy kis pihenő ennyi tanulás után- 2-től fél6-ig. Pizza lesz vacsira, de segítenünk kell. Vagyis ez annyit tesz hogy magunkak kell főzni. Szegény kifárad szóval nem gond hogy magunkat látjuk el, így legalább egy kis önnáloságot is tanuluk. Bár nem hinném, hogy feletébb jó ötlet volt minket egyedül hagyni. Neki láttunk a tészta elkészítésének. Aha... csak hogy Liam buksija és az enyém is tiszta liszt. Élmény lesz kiszedni. Annak ellenére, hogy uszik az egész konyha jól néz ki. Nagyon élvezetes a főzés, sütés. Szétröhögtük magunkat. Liam anyukája a sütést nem bizta ránk inkább elzavar tisztálkodni minket. Udvarias férfi módjára előre enged. Táskámba elkezdem keresni a cuccomat. Naci meg van és a fehérnemű is, de más nincs. Basszus!
- Liam tudom, hogy szeretsz!
- Na mi kéne?
- Póló!- mosolygok rá.
- Mi lenne veled nélkülem?! Na fekete Batman-es vagy egyszerű fehér esetleg SuperMan-es?
- Batman!- ugrok fel és ölelgetni kezdtem.
Szószerint berak a fürdőbe ... Na ezért még kapni fok!  

2014. május 2., péntek

Prológus

Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasómat! Egy újabb bloggal áldalak meg titeket! Remélem elnyeri a tetszéseteket. Bár most egy kissé rövidke lett, de ízelítőnek talán megteszi! :)
Jó olvasást!
Komizzatok!
Iratkozzatok fel! :)
Puszi:
1DodoPayne





Prologus



Lottie Swam vagyok. 16 éves ami avval jár együtt, hogy sajnos iskolába kell járnom. Nem igazán szeretek, mert hát nem éppen illek bele a környezetbe, na meg a legjobb barátom miatt is kinéznek. Róla a későbbiekben mesélek, de előbb jöjjön a család. Anyuval a kapcsolatom nem felhőtlen, de természetesen szeretjük egymást a magunk módján. Apám egy vadbarom. Alkoholista aminek mi is megisszuk a levét. Anyu próbálja elküldeni, de nem sikerül neki. Ha nem iszik egész normális tud lenni... A lehető legtöbb időt próbálom nem otthon tölteni. Leggyakrabban Liam-nél, Liam-mel vagyok. Ő a legjobb barátom. Körülbelül 2-3 éves korunk óta ismerjük egymást, s jóban vagyunk. A játszótéren ismerkedtünk meg a homokozóban még annak idején. Én homokvárat próbáltam építeni -de mivel nem vagyok, voltam építész- nem sikerült soha. Oda jött és segített, aztán a nap további részében együtt játszottunk tovább. Anyu is össze ismerkedett Liam anyukájával, amint kiderült osztálytársak voltak. Ezt követően gyakran össze jártak így egyértelművé vált, hogy Liam-mel sok időt töltöttünk együtt. Anyu elmondta Karen-nek az otthoni dolgokat. Karen jó szívű, ezért felajánlotta, hogy bármikor segít és vigyáz rám ha gond van. Mikor anyám tudta, hogy apu részegen jön haza át vitt a Payne családhoz. Szóval sok időt töltöttem náluk. Liam ezekről a dolgokról nem tud. Szeretném neki elmondani, de egyszerűen nem tudom. Nem azért, mert nem bízok benne csak erről nehéz beszélnem. Szégyenlem az apámat ez tény ès való. De el jön az idő, hogy elmondjam neki, ami közel van...