Nincs mit hozzá fűznőm igazán. Remélem tetszeni fog! :)
Jó olvasást!
Komizzatok!
Puszi:
~1DodoPayne
3.
Fejezet
G
yalog
nagyjából tizenöt- húsz perc az út. Pont elég arra, hogy a
friss levegőn felébredjek.
- Mit csinálsz ma?- kérdezi Liam
elgondolkozva.
- Haza megyek és aztán valamit, nem tudom, korán
van még! Amúgy miért?
- Csak úgy kérdeztem. Hétvégén
elmegyünk majd moziba vagy valahová?
- Persze, amúgy se
szeretnék otthon lenni!
- Oké, akkor ezt megbeszéltük! Mi az
első óránk?
- Tőlem kérdezed, mikor még félig alszom?!
Egyáltalán milyen nap van? Amúgy meg fizika!
- És ezt ilyen
bonyolultsággal kellet elmondanod?!
- Igen, mert beszélhetnékem
van!
…
Unalmasan telik el az a hét óra. Csodás,
hogy pénteken ennyi óránk van. Ráadásul nem is a jobb fajta
tantárgyak. Dupla kémia, dupla fizika, stb. Nagyon szar! Mára ,ár
befejeztük, juhú! Li haza kísér, majd megy tovább. Belépek a
házba. Apu még nincs itthon, perfect! Kezdek aggódni, félni!
Felmegyek a szobámba, lepakolok, aztán vissza battyogok a konyhába,
hogy készítsek valami ebédhez hasonlót. Anyu vásárolt
spagettinek valót, szóval az lesz a hamim. Vissza megyek átöltözni-
ugyanis elfelejtettem- itthoni ruhába, ami egy cicanaci és egy
fehér póló, amit még a haverommal firkáltunk össze. Lemegyek, s
kezdem is az étel elkészítését. Bő húsz perc után nyerek és
a kajám kész, pluszban ehető is. Olyan öt fele kattan a zár.
Abban reménykedem, hogy anyu jött meg, de sajnos csalódnom kell.
Gyors elkezdek gondolkodni, hogyan is jussak el a szobámig, úgy
hogy apa ne vegyen észre. Most is seggrészeg- mint az esetek
60%-ban- szóval nem szeretnék vele találkozni.
- Lottie itthon
vagy?- jön be a konyhába, evvel a választ is megkapja.
- Mit
lehet enni?- kérdezi, s kocsma stílusba levetődik az egyik
székre.
- Amit találsz!- vetem óda szavaimat érdektelenül.
-
Na ide figyelj, te velem így nem beszélhetsz! Adj valamit enni, te
haszontalan ribanc!
A torkomba érzem, hogy elkezd keletkezni az a
bizonyos gombóc. Most őszintén mondjátok meg, ilyen egy apa? Hát
szerintem nagyon nem. Teszem amit kér és lerakom elé a főztömet.
- Na mesélj csak, hol is jártál te tegnap?
- Ahhoz semmi
közöd!- sziszegem a fogaim közt alig hallhatóan.
- Na ezt
nem!- lesz agresszívabb.
Az asztalt felborítja, evvel együtt
borul a szék is. Szemem bepárásodik és szipogni kezdek.
-
Baszd meg te kurva, ne bőgjél!- üvölt, mint valami neander-völgyi
elmegzavarodott.
Bárcsak ennyit tenne! Látja, hogy nem teszek
eleget kérésének, így behúz egyet nekem. Ütlegelésemet tovább
folytatja, én pedig védekezni sem tudok. Pár perc múlva
megunja...
- Na takarodj fel a szobádba te szajha! És ezt el ne
merd mondani bárkinek is, mert akkor neked annyi!
Gyors
felrohanok, mielőtt meggondolná magát és bezárkózom. A
legtávolabbi sarokba húzódok és a könnyeim hullnak továbbra
is. Nagy nehezen erőt veszek magamon és a tükörhöz sétálok.
Nem kellet volna! A sajgó bal szemem lila monoklis, szám széle
éppen hogy csak felszakadt és sápadt vagyok. Valószínű sokkot
kaptam. De gondolom nem csodáljátok. Össze törtem, tudom, hogy
apám nem normális, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyenre
képes, főleg a saját lányával. Mára ennyi elég is lesz.
Levetkőzöm és beállok a zuhany alá. Ahogyan a forró víz
érintkezik a bőrömmel érzékenyé válik, csíp. A problémás
területre vezetem tekintetemet és a jobb oldalamon, a vesém felett
egy hatalmas lila folt van némi véraláfutással. Hozzá érek, de
rögtön elkapom onnét a kezem, hihetetlenül fáj, eddig fel sem
tűnt, hogy ott is megütött. Megoldom a fürdést és a sajgó
testemmel bevánszorgok az ágyba. Próbálok elaludni, de nem tudok,
nem merek. Attól rettegek, ha elalszom betöri az ajtót és agyon
ver, leszúr, megöl. Zaklatott állapotban hánykódom az egyébkén
nyugalmat adó fekhelyen. Szorosan ölelem magamhoz a macimat. Most
mondhatjátok, hogy ciki, gyerekes dolog, hogy tizenöt évesen
macival alszom. Nem érdekel! Ő az aki mindig ott van velem,
bizalmat, védelmet sugalmaz. Az első karácsonyomra kaptam még a
dédimtől. Azóta meg van, nélküle nem tudok aludni!
…
Az
idő hajnali egy felé jár, felriadok. Elaludtam, nagy nehezen, de
valami rémeset álmodtam. Meg próbálom a vissza alvást
több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Fél álomban vagyok
amikor is a telefonom jelzi, hogy ideje kelni. Tudnám miért
állítottam be csörgőre... Oh megvan! Liam-mel megbeszéltük,
hogy reggel tíztől csak az övé vagyok. Igen, furcsán hangzik, de
ne gondoljatok rosszra! Csupán baráti kapcsolatban állunk
egymással, s ezt a kijelentését értsétek úgy, hogy együtt
hülyülünk, mint két haver. Ez az első alkalom, hogy nincs hozzá
kedvem. Erőt veszek magom és megpróbálok felülni, azonban eléggé
csekély energiám van, ezért vissza is zuhanok fekvő helyzetbe.
Nem olyan vagyok aki feladja a dolgokat, megpróbálom még egyszer,
sikerül. Szekrényemhez lépek, majd rá jövök nem tudom milyen
idő van oda kint. Elhúzom függönyömet, ablakot kinyitom és
óvatosan kihajolok rajta. A hideg levegő csípi fedetlen bőrömet,
ezért amilyen gyorsan kinyitottam, olyan gyorsan be is csuktam.
Vissza megyek a ruháimhoz és válogatni kezdek. Kiveszek egy sötét
farmert, egy szürke pólót, egy vastagabb kardigánt és felveszem
őket.
Az öltözés lassabban megy, mert a foltomat vizsgálgatom,
csúnyább, s jobban is fáj mint tegnap. Amint végzek a fürdőbe
megyek. Rémes látvány fogad. Arcom még mindig nem az eredeti
színében van, a szemem alatt vörös és a monoklim is meg van,
csak durvább. Minden maradt úgy és nem csak álom volt ez az
egész. Megfordult párszol a fejemben. A fiókba nyúlok és
előveszem a dolgokat. Először mesterséges színt csinálok az
arcomra alapozó segítségével. A lila foltot is próbálom a
lehető legjobb módon elfedni. A szemceruzáért nyúlok, s kihúzom
vele a szemem. Némi szemfesték és egy élénkebb színű rúzs.
Majdhogynem teljesen sikerül az eltüntető hadművelet. Félve
indulok le, aztán ráébredek, hogy dolgozni vannak. Vagyis anyu
biztosan. Küldök egy SMS-t neki, miszerint elmentem Liam-hez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése