Rossz hír

Sziasztok! Sajnálatos módon nem tudok résszel jönni jelenleg, mert a laptopom biosz hibás vagy más gondja van. Igyekszem orvosolni a próblémát, hogy az írásos mappámat megszerezzem. Addig is türelmeteket kérem! Megértést köszönöm!
Helyesírási hibákért bocsánat, telefonról vagyok.
Puszi: ~1DodoPayne

3. Fejezet

Sziasztok! Meg jöttem! :) Avval kezdeném, hogy nagyon- nagyon köszönöm a komikat! :) Nagyon tudok nekik örülni. :) Remélem ehhez a részhez is jönni fog :)
Nincs mit hozzá fűznőm igazán. Remélem tetszeni fog! :)

Jó olvasást!

Komizzatok!

Puszi:

~1DodoPayne

3. Fejezet

G

yalog nagyjából tizenöt- húsz perc az út. Pont elég arra, hogy a friss levegőn felébredjek.

- Mit csinálsz ma?- kérdezi Liam elgondolkozva.

- Haza megyek és aztán valamit, nem tudom, korán van még! Amúgy miért? 

- Csak úgy kérdeztem. Hétvégén elmegyünk majd moziba vagy valahová?

- Persze, amúgy se szeretnék otthon lenni!

- Oké, akkor ezt megbeszéltük! Mi az első óránk?

- Tőlem kérdezed, mikor még félig alszom?! Egyáltalán milyen nap van? Amúgy meg fizika!

- És ezt ilyen bonyolultsággal kellet elmondanod?!

- Igen, mert beszélhetnékem van!

…

Unalmasan telik el az a hét óra. Csodás, hogy pénteken ennyi óránk van. Ráadásul nem is a jobb fajta tantárgyak. Dupla kémia, dupla fizika, stb. Nagyon szar! Mára ,ár befejeztük, juhú! Li haza kísér, majd megy tovább. Belépek a házba. Apu még nincs itthon, perfect! Kezdek aggódni, félni! Felmegyek a szobámba, lepakolok, aztán vissza battyogok a konyhába, hogy készítsek valami ebédhez hasonlót. Anyu vásárolt spagettinek valót, szóval az lesz a hamim. Vissza megyek átöltözni- ugyanis elfelejtettem- itthoni ruhába, ami egy cicanaci és egy fehér póló, amit még a haverommal firkáltunk össze. Lemegyek, s kezdem is az étel elkészítését. Bő húsz perc után nyerek és a kajám kész, pluszban ehető is. Olyan öt fele kattan a zár. Abban reménykedem, hogy anyu jött meg, de sajnos csalódnom kell. Gyors elkezdek gondolkodni, hogyan is jussak el a szobámig, úgy hogy apa ne vegyen észre. Most is seggrészeg- mint az esetek 60%-ban- szóval nem szeretnék vele találkozni. 

- Lottie itthon vagy?- jön be a konyhába, evvel a választ is megkapja.

- Mit lehet enni?- kérdezi, s kocsma stílusba levetődik az egyik székre.

- Amit találsz!- vetem óda szavaimat érdektelenül.

- Na ide figyelj, te velem így nem beszélhetsz! Adj valamit enni, te haszontalan ribanc!

A torkomba érzem, hogy elkezd keletkezni az a bizonyos gombóc. Most őszintén mondjátok meg, ilyen egy apa? Hát szerintem nagyon nem. Teszem amit kér és lerakom elé a főztömet. 

- Na mesélj csak, hol is jártál te tegnap?

- Ahhoz semmi közöd!- sziszegem a fogaim közt alig hallhatóan.

- Na ezt nem!- lesz agresszívabb. 

Az asztalt felborítja, evvel együtt borul a szék is. Szemem bepárásodik és szipogni kezdek. 

- Baszd meg te kurva, ne bőgjél!- üvölt, mint valami neander-völgyi elmegzavarodott.

Bárcsak ennyit tenne! Látja, hogy nem teszek eleget kérésének, így behúz egyet nekem. Ütlegelésemet tovább folytatja, én pedig védekezni sem tudok. Pár perc múlva megunja...

- Na takarodj fel a szobádba te szajha! És ezt el ne merd mondani bárkinek is, mert akkor neked annyi!

Gyors felrohanok, mielőtt meggondolná magát és bezárkózom. A legtávolabbi sarokba húzódok és a könnyeim hullnak továbbra is. Nagy nehezen erőt veszek magamon és a tükörhöz sétálok. Nem kellet volna! A sajgó bal szemem lila monoklis, szám széle éppen hogy csak felszakadt és sápadt vagyok. Valószínű sokkot kaptam. De gondolom nem csodáljátok. Össze törtem, tudom, hogy apám nem normális, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyenre képes, főleg a saját lányával. Mára ennyi elég is lesz. Levetkőzöm és beállok a zuhany alá. Ahogyan a forró víz érintkezik a bőrömmel érzékenyé válik, csíp. A problémás területre vezetem tekintetemet és a jobb oldalamon, a vesém felett egy hatalmas lila folt van némi véraláfutással. Hozzá érek, de rögtön elkapom onnét a kezem, hihetetlenül fáj, eddig fel sem tűnt, hogy ott is megütött. Megoldom a fürdést és a sajgó testemmel bevánszorgok az ágyba. Próbálok elaludni, de nem tudok, nem merek. Attól rettegek, ha elalszom betöri az ajtót és agyon ver, leszúr, megöl. Zaklatott állapotban hánykódom az egyébkén nyugalmat adó fekhelyen. Szorosan ölelem magamhoz a macimat. Most mondhatjátok, hogy ciki, gyerekes dolog, hogy tizenöt évesen macival alszom. Nem érdekel! Ő az aki mindig ott van velem, bizalmat, védelmet sugalmaz. Az első karácsonyomra kaptam még a dédimtől. Azóta meg van, nélküle nem tudok aludni!

…

Az idő hajnali egy felé jár, felriadok. Elaludtam, nagy nehezen, de valami rémeset álmodtam. Meg próbálom a vissza alvást több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Fél álomban vagyok amikor is a telefonom jelzi, hogy ideje kelni. Tudnám miért állítottam be csörgőre... Oh megvan! Liam-mel megbeszéltük, hogy reggel tíztől csak az övé vagyok. Igen, furcsán hangzik, de ne gondoljatok rosszra! Csupán baráti kapcsolatban állunk egymással, s ezt a kijelentését értsétek úgy, hogy együtt hülyülünk, mint két haver. Ez az első alkalom, hogy nincs hozzá kedvem. Erőt veszek magom és megpróbálok felülni, azonban eléggé csekély energiám van, ezért vissza is zuhanok fekvő helyzetbe. Nem olyan vagyok aki feladja a dolgokat, megpróbálom még egyszer, sikerül. Szekrényemhez lépek, majd rá jövök nem tudom milyen idő van oda kint. Elhúzom függönyömet, ablakot kinyitom és óvatosan kihajolok rajta. A hideg levegő csípi fedetlen bőrömet, ezért amilyen gyorsan kinyitottam, olyan gyorsan be is csuktam. Vissza megyek a ruháimhoz és válogatni kezdek. Kiveszek egy sötét farmert, egy szürke pólót, egy vastagabb kardigánt és felveszem őket.

 Az öltözés lassabban megy, mert a foltomat vizsgálgatom, csúnyább, s jobban is fáj mint tegnap. Amint végzek a fürdőbe megyek. Rémes látvány fogad. Arcom még mindig nem az eredeti színében van, a szemem alatt vörös és a monoklim is meg van, csak durvább. Minden maradt úgy és nem csak álom volt ez az egész. Megfordult párszol a fejemben. A fiókba nyúlok és előveszem a dolgokat. Először mesterséges színt csinálok az arcomra alapozó segítségével. A lila foltot is próbálom a lehető legjobb módon elfedni. A szemceruzáért nyúlok, s kihúzom vele a szemem. Némi szemfesték és egy élénkebb színű rúzs. Majdhogynem teljesen sikerül az eltüntető hadművelet. Félve indulok le, aztán ráébredek, hogy dolgozni vannak. Vagyis anyu biztosan. Küldök egy SMS-t neki, miszerint elmentem Liam-hez...

2. Fejezet

Sziasztok! Tudom rohadjak meg alig kezdtem el a blogot, de már 2-3 hetes kihagyás! Az igazság az, hogy kibaszott lusta voltam! Sajnálom! De most itt is vagyok a második fejezettel! :) Hagyhatnátok komit, vagy valamit légyszi! :)

Jó olvasást!

Komizzatok!

Puszi:

~1DodoPayne

2. Fejezet

I

deges lettem, ahogyan a hajamból próbálom kiszedni a liszt maradványokat.

- Liam kinyírlak!- üvöltöm kifelé a fürdőből.

A hajam olyan durván összeragadt, hogy nem bírom kiszedni belőle a kezem, nagyon ijesztő. Más nem jut az eszembe így- a még szabad kezemmel- kinyúlok a törölközőért, s magam köré csavarom.

- Liam húzd be a seggedet és segíts!- lesz a hangom egyre ingerültebb és némi kétségbeesés is cseng benne.

- Mi történt Micimackóm, hogy pici lelked ennyire ideges?- kuncogva tér be.

- Nem látod, hogy a hajamba szorult a kezem?! Segíts kimosni belőle!

- Jó- jó seg... upsz! Anyu gyere fel a fürdőbe, kérlek!- ordítja az utolsó mondatot.

- Liam mi történt?- próbálom higgadtsággal kérdezni. 

- Hát az a helyzet, hogy beléd ragadtam.

- Na mi a gond?- jön a megmentő Karen-em.

- A liszt becsomósodott a hajamba és amikor szerettem volna kimosni beleragadtam, megkértem Liamet, hogy segítsen erre ő is belém ragadt. Kérlek segíts, csak az ollót ne hozd!

- Jó, nyugi gyerekek! Menjetek a szobába, egy perc és jövök!- elindulunk a szobába.

- Auch Li ez fáj! Lassíts! És engedd lejjebb a kezed vagy valami!

- Oké- oké, bocsi!

Sikeresen leülünk az ágyra és Karen 2 percen belül meg is érkezik egy hajszárítóval.

- Na most gyerekek, igaz hogy felneveltem két lányt meg egy fiút, de ilyennel még nem volt dolgom, szóval nem tudom mit tegyek, de hirtelen ez jutott eszembe. Maximum játszunk egy kis fodrászosat. Na a teendőtök annyi, hogy Lottie megszárítod a hajad, s kifésülőd. Ha továbbra is fenn áll ez a gubanc probléma szóljatok Ruth-nak! Na megyek, mert a pizza leég!

- Oké! Köszi Karen!

„Elugrálunk” az ágyon a konnektorig és belehelyezem az elektromos készüléket. Olyan 10-15 perc szenvedés után sikert aratok, de csak annyira, hogy Liam nincs bennem és a saját kezem is kiszabadul, de a csomó megmarad. 

- Na mivel megszabadultál tőlem mehetsz fürdeni, hogy annyival előrébb legyünk! De előtte rázd ki a hajadból a lisztet, csak egy jó tanács.- kacsintok rá.

Míg be megy, addig én a hajammal szerencsétlenkedek. Nagy küzdelmek árán sikerül kiszednem, juhú! Az öröm csak két percig tart, aztán fázni kezdek. Ahhhj, a francba csak én lehetek ekkora szerencsétlen, hogy a pizsimet bent hagyom a fürdőbe. Még jó, hogy a fiúk gyorsabbak a lányoknál... Türelmesen várni kezdek. Mondom én, hogy a fiúk gyorsabbak pár perc múlva ki is jön. Van olyan cuki és kihozza a cuccomat. Jellegzetes arckifejezéssel adja át. Tudjátok az a „ Ajh mit csinálnál nélkülem”fej. 

- Köszi!- kap egy puszit és vissza megyek a fürdőbe.

Igen, valóban értelmes dolog volt ez. De hát mi ilyenek vagyunk, javíthatatlanok. Gyors felöltözöm, s már megyünk is le pizzázni. Éhes vagyok!

- Geoff?- teszem fel a kérdést, mikor a hiányos asztalt észreveszem.

- Későestig bent kell maradnia.

- Ohh, értem.- helyet foglalok az egyik széken. 

A pizzák nagyon finomak...

- Na Liam tanulunk még vagy csinálunk valami mást?- faggatom a vacsi után.

- Mindkettő! Tanulunk még egy keveset aztán csinálunk valamit, ha lesz még hozzá kedvünk.

- Oké. Mivel kezdjük, folytatjuk? 

- Irodalom. 

Felmegyünk a szobájába és neki látunk a dolgoknak.

…

Reggel vagyis azt hiszem akkor arra ébredek, hogy sajog a gerincem és valami hihetetlen pózban vagyok. A lában félig az asztalon van- tudnám, hogy került oda- a fejem lelóg a székről. Kényelmetlen egy elhelyezkedés. A lehető legfurcsább módon kelek fel. Mert, miért is ne úgy csinálom, hogy ezt a helyzetet megtartom csak megfordulok kezemre támaszkodva a fóka mozgást alkalmazva elindulok míg nem a szőnyegen fekszem kiterülve, mint egy béka. Szerintem olyan 5 fele járhat az idő, mert eléggé azt veszem le, hogy kint sötét van. Meglehet, hogy csak le van húzva a redőny?! Mindenesetre korán van! A gondolkodás kimerítő, így vissza alszom.

…

- Lo, Micimackóm, ébredj!

- He'? Hagyá' má' !

- Kelj fel suli van, sajnos!

- Tigris, hagy még öt percet!

- Hát hogyne Lottie, majd mindjárt! Na kelj!

- Jó-jó csak hagyj! Addig csinálj valami reggelit, kérlek!

- Oké.

Felöltözöm a kiválasztott ruhámba, ami egy csőnaci, egy fehér felső amin szöveg van, s a magassarkúmat. 

Lemegyek és vár rám egy szendvics. Áldom érte Liamet. 

- Köszi Li!

- Nincs mit!

Befalom és indulunk is a suliba.